76/10 - Nola Kyle

Lakók: Nola Kyle és Molly Stabble

- Kitartok, ne aggódj - feleltem neki a felvonóban, miközben a pislákoló, hibás kijelzőt figyeltem.
73... 74... 75... 76.
Egy sóhajjal köszöntöttem az emeletet, mikor megálltunk. Újra rám nehezedett és elsántikáltunk az ajtónkig. Ott a falnak támasztottam, amíg elővettem a kulcsom. Amilyen állapotban volt nem lepett volna meg, ha leül inkább a földre.
- Várj egy kicsit - mondtam neki és beléptem a lakásba, magam mögött belöktem az ajtót.
Molly rögtön elém sietett, de nem engedtem, hogy megszólaljon.
- Figyelj, hoztam valakit, aki segíteni fog nekünk. Amíg itt van, ne gyere ki a szobából! Ne is tudjon a létezésedről! - utasítottam szigorúan. - Ellátom, aztán beszélünk, rendben?
- Jó, de... - kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze, nem volt most erre időnk.
- Molly, ez nem játék! Menj vissza a szobádba! - förmedtem rá és indítottam is útjára, majd visszatértem Peter-höz. Nem tudtam, hogy halott-e valamit odabentről, de bíztam benne, hogy nem.
- Gyere - karoltam fel újra.

Egy kicsivel jobban éreztem magam, mire kiléptünk a liftből, de azért még elkelt a segítsége. A kérdésem ugyan nem a fizikai állapotára vonatkozott, de ráhagytam. Ha valami baja van, majd elmondja. A falnak vetettem a hátam, és azt tettem, amit kért. Odabentről beszélgetés hangjai szűrődtek ki, de nem koncentráltam eléggé ahhoz, hogy megértsem. Reméltem, hogy nem három nagydarab verőembert instruál éppen.
Amíg elvolt, inkább felhívtam Zack-et és pár szóban megmondtam neki, hogy nem kell aggódnia. A kölyköt nem zavarta, hogy egyedül maradt estére.
Nola visszajött értem, és betámogatott a lakásba.
- Nincsenek verőemberek - mondtam, és csak pár másodperccel később esett le, hogy ezt tényleg kimondtam.
A lakás nem volt valami fényes, de azért látszott, hogy rendes népek lakják. Ugyan brutális rendetlenség volt, hála a ki tudja hány itt lakó gyereknek, de kosz nem.
Szabad kezemmel kihúztam egy széket, és lezuttyantam rá, elengedve Nolát.
- Szeretnék kapni pár falatot, ha van feleslegetek - mondtam kertelés nélkül.
Nem volt étvágyam, de tudtam, hogy ennem kell.

A magasba szaladt a szemöldököm a megszólalására. Rá is pillantottam kérdő bizalmatlansággal.
- Ha lennének, el se szállíthattál volna - reagáltam komoran a paranoiájára. De akaratlanul is Jake jutott eszembe. Ő jelentette a biztonságot. Újra éreztem, hogy elgyengülök, egy darabig megszólalnom sem sikerült.
Peter helyet foglalt egy széken, én meg hátat fordítva neki keresgéltem valami vacsora után. Végül, mire összeszedtem magam elé raktam három különböző konzervet.
- Most csak ez van, válassz - mondtam neki, s amíg ő megfontolta a döntését, kerítettem neki egy kerámiatálat és egy kanalat is.
- Ha szeretnéd, megmelegítem - ajánlottam fel és már a fazakat is elővettem hozzá. Sajnos eléggé elavult volt a konyhánk, lassan minden tönkrement benne.

Láttam, hogy a megjegyzésem megint kiváltott belőle valamennyit a már-már megszokottá vált dacból.
- Bocs, csak fordított esetben én kinyírnálak - mondtam őszintén.
Láttam, hogy valami baj van. Nem mondtam semmit, csak a vállára tettem a kezem, és egyetlen egyszer vigasztalóan végigsimítottam a hátán. Utána hagytam, hogy a maga módszerével birkózzon meg a gondjaival.
Amíg háttal állt nekem, kivettem három szem aszpirint a dobozból, zsebre raktam őket, a dobozt magát pedig beejtettem Nola egyik zsebébe, vigyázva, hogy ne vegye észre. Bár az sem érdekelt, ha lebukom.
Megnéztem a konzerveket, és hirtelen már nem is akartam enni. Valószínűleg ez minden kajájuk. De nem kezdtem el önzetlen jófiút játszani. Kinyitottam az egyiket, és elvettem a kanalat.
- Ne fáradj - mondtam, és az ízre oda sem figyelve belapátoltam a felét. A szervezetem tudta, hogy kell, így nem is jött vissza.
A maradékot odatoltam az asztal egy olyan pontjára, ami előtt állt egy szék, és Nolára néztem.
- Tudom, hogy úgy gondolod, nem fog menni, de szükséged van rá.

- Hát kössz, ezt észben tartom - jegyeztem meg durván a könyörtelen őszinteségére. - Ezek után talán én is megfontolom.
Az érintése, a vígasztalása most nem tett jót. Nem értettem a gyengéd figyelmességét, miután ilyet nyög be nekem, hogy kinyírna. Álságos volt. És mégis hatott rám, éreztem, hogy a nyomában feltörni készül belőlem a zokogás. Haragudtam rá emiatt. Ne gyengítsen el!
Miután láttam, hogy hidegen is jó neki az étel, mint itt mindenki másnak, elraktam a fazakat és kerítettem még egy kanalat. Azt a konyhapulton hagytam és figyeltem a férfit. Akkor foglaltam helyet az asztalnál, mikor nekem adta a konzervet. Nem csináltam nagy ügyet a dologból, ettem.
- Ha szeretnél zuhanyozni, megmutatom hol teheted meg - kezdtem. - Csak hideg vizünk van - világosítottam fel. - De ha vársz egy kicsit, melegíthetek - csak jöttek és jöttek a szavak, igazából gondolataim másutt jártak. Adnom kellett volna neki valami ruhaneműt éjszakára, esetleg másnapra. Feltűnő volt az a vérfolt.

Felnéztem rá, és nagyon halványan elmosolyodtam. Láttam, hogy sérti a dolog.
- Meg is érdemelném - mondtam egyszerűen, aztán ennyiben is hagytam a dolgot.
Nem problémázott az evésen, ennek örültem. Tompa voltam, és már csak egy ágyra vágytam. A felvetésén mégis elgondolkodtam. Véres oldalamra pillantottam, amit az orvos ugyan megtisztított valamennyire, de a pólóm azóta újra összemaszatolt.
- Jó nekem a hideg víz is - mondtam - Nola, én is a Peremen nőttem fel. Nincsenek luxusigényeim.
A zuhanyzás, majd valami régi akármicsodába bújás után kaptam egy ágyat egy rendetlen szobában, és végignyúltam rajta.
Át akartam gondolni a nap eseményeit, valamiféle kezdetleges tervet összerakni a Ketreces dologhoz, de mire legközelebb tiszta gondolatom támadt, már sötét éjszaka volt. Az oldalamban hasogató fájdalom ébresztett fel. Pár másodpercig nem tudtam, hol vagyok, és ijedten ültem fel. Aztán minden eszembe jutott, és megnyugodtam valamelyest. Úgy tűnt, Nola mégis életben hagyott.
Előkotortam egy aszpirint az ágy mellé dobott nadrágom zsebéből, de nem voltam hajlandó megint elrágni. Kikászálódtam az ágyból, és a sötét lakásban tapogatózva a konyha felé indultam.

Őszintén meglepett az információ, hogy ő a Peremről származott. Rendben, már a ketrecharcnál felmerülhetett volna bennem, de valahogy akkor sem hittem volna, hogy idevalósi.
Miután lefeküdt gyorsan elnyomta az álom. Vacsorát adtam Mollynak, megbeszéltük, amit meg kellett, segítettem neki fürödni, aztán mi is lefeküdtünk. Nehezen aludtam el, pár órácskát pihenhettem csak, mikor sikoltva, Jake nevét kiálltva ültem fel az ágyban. Ahogy teltek a napok egyre rémesebbek lettek a rémálmaim. Izzadtságtól átnedvesedett hajamba túrtam, közben igyekeztem a jeges rémületet lerázni magamról, szapora légvételeim szabályozni. Oldalra pillantottam, de Molly nem ébredt fel mellettem.
Felszisszentem az égési sebembe nyilalló fájdalomtól. Kimásztam az ágyból és átsétáltam a konyhába. Jobb híján, miután egy kisebb lámpát felkapcsoltam, megengedtem a csapot, a hideg víz alá tartottam az ujjaim, majd félrehúztam egy kicsit a pólóm és a sebre helyeztem kezem. Jól esett a hűvösség. Megismételtem még párszor a folyamatot, láttam, hogy közben pár csepp elszabadult és végigszaladt a pólómon, mely aztán beitta őket, de nem törődtem vele. Összeráncolt homlokkal, csukott szemmel álltam meg így egy pillanatra, míg múlt a fájdalom. Észre sem vettem, mikor lépett a konyhába a vendégünk.

Hűvös volt a lakásban. Mindig félmeztelenül aludtam, de most magamra boríthattam volna a takarót. Most már mindegy.
Kinyitottam az ajtót, és egy pillanatra elvakított a fény. Pislogtam párat, és megláttam Nolát a mosogatónál. Nem állt tőlem messze, alig pát lépésnyire. A haja kissé csapzott volt, és láttam, ahogy két vízpatakocska szökik be a pólója alá, sávokban a bőrére tapasztva és átlátszóvá varázsolva a fehér anyagot.
- Szia - mondtam, és lopva a mellkasára pillantottam.
Elvettem egy poharat, és a lány mögé álltam. Átnyúltam mellette, hogy  vizet töltsek magamnak. Amikor a pohár megtelt, letettem a pultra, és ugyanazzal a kezemmel zártam el csapot. Csak ezután léptem hátra.
Kihúztam egy széket és leültem. Bekaptam a gyógyszert és ittam rá.
- Mi a baj, nem tudsz aludni?
Felnéztem rá, és tekintetem végigsiklott a lábán, ami majdnem combközépig meztelen volt.  Láttam a lila foltokat is, amiket én okoztam, és önkéntelenül elfintorodtam. Nem akartam bámulni őt, hát inkább megkerestem a pillantását. Hiba volt, rögtön belevesztem a különleges kék szemekbe.

- Szia - köszöntem vissza Peter-nek nyugodtan és felhagytam az eddigi tevékenységemmel. Tekintetem önkéntelenül végigsiklott rajta, félmeztelen, izmos mellkasán, majd lefele az átázott kötésen, aztán zavarba jöttem és elkaptam róla a tekintetem. Hozzám lépve épp a hátam mögött állt meg, és én mozdulni sem mertem. Nem ért hozzám, mégis Peter hatása döbbenetes volt. A borzongástól, ahogy gerincem mentén felfutott, kiegyenesedett a hátam. Gyomromon kellemetlen kellemes érzés pördített egyet, éreztem, hogy finom remegés járja át a testem. Mélységesen megdöbbentett a reakcióm, elpirultam tőle, és könyörögtem az égnek, hogy Peter semmit se vegyen észre belőle. Mikor eltávolodott tőlem néma sóhajjal eresztettem le, könnyebbültem meg, és megtámaszkodtam a mosogató szélében.
- Mostanában nem igazán - feleltem neki erőtlenül, miután felé fordultam. Eszméletlenül laza volt, ahogy itt üt a konyhánkban.
- De látom te sem - találtam rá végre a hangomra, mikor végre találkozott a tekintetünk.

Tudtam, hogy hatást gyakoroltam rá, de igyekeztem nem foglalkozni a gondolattal. Egy olyan trauma után, mint amilyen a mai volt, könnyen csinál hülyeséget az ember, amit aztán megbánhat.
- Nem, én sem.
Kihúztam a széket magam mellett, és intettem, hogy üljön le. Közben felálltam, és eloldalaztam mellette a szűk kis helyen, hogy töltsek magamnak még egy pohár vizet. A mozdulat közben a testünk egy pillanatig egymáshoz simult, majd szétvált. Vigasztalónak szánt mozdulattal végighúztam a tenyerem meztelen karján. Ahogy vizet töltöttem, valószínűleg látta a két ronda, egymást keresztező forradást a hátamon, de nem törődtem ezzel. Rég elfogadtam a meglétüket.
Egy perc múlva a helyemen ültem, és a vizet kortyolgattam. Vetettem egy pillantást Nola csíkokban átlátszóvá vált dekoltázsára, és úgy döntöttem, nem érdekel, észreveszi-e. Aztán megint a szemébe néztem. Tudatosult bennem, hogy kívánom őt, de nem akartam semmit sem tenni. Ő is nyilván észrevette ezt rajtam, hiszen látszott.
- Ez volt az első eset, hogy megöltél valakit?
Tudtam, hogy a kérdés hangulatromboló, de fontosnak éreztem, hogy beszéljünk róla.

Kilökte a széket maga mellet és én jóhiszeműen elfogadtam azt. De ő felemelkedett, és ezúttal jócskán hozzám érve újra töltött magának. A pillanat alatt bennszakadt a levegőm, ajkaim szétváltak és azt hitem ott helyben fogok meghalni. Boldogan. Bár kissé bosszúsan. Biztos voltam benne, hogy direkt csinálta. A következő ilyen húzását nem fogom szó nélkül hagyni. Leültem az asztalhoz, hajamba túrtam, a mozdulat végén homlokomhoz húztam a tenyerem, melyet az ujjaim közé akadt tincsek követtek. Lopva pillantottam Peter-e, így vettem észre a hátán húzódó két félelmetes heget. Elkomolyodtam, mert talán akkor fogtam fel igazán, hogy ő is a Perem gyermeke. Mikor visszaült mellém, nem mozdultam, lehunyt szemekkel próbáltam kitisztítani az elmém.
Váratlan kérdésére viharosan tört ki belőlem a levegő, az arcomba lógó tincseket magával sodorta. Felegyenesedve értetlenül, talán kis felháborodással néztem rá. Ez most komoly?! Egy darabig csak az arcát fürkésztem, közben egészen lecsillapodtam és rájöttem, hogy a kérdése valóban komoly.
- Nem - feleltem végül halkan.

Éreztem még mindig, hogy Nola erősen a hatásom alá került, és egyre nagyobb volt a kísértés, hogy ezzel kezdjek valamit. Tulajdonképpen kimondottan szép lány volt, még ha nem is a hagyományos értelemben vett szépség. Fiatalnak fiatal ugyan, de a Peremen a gyerekek korán érnek. És ma megöltem két embert, végrehajtottam egy emberrablást és bűnrészes voltam egy harmadik gyilkosságban. Érdekes fintora volna a sorsnak, ha azért csuknának le, mert lefeküdtem egy kiskorúval.
Ahogy visszaültem, finoman megérintettem még a vállát. Utána csak vártam a válaszát, ami hamar meg is érkezett. Bólintottam.
- Úgy gondolom, ezért nem tudsz aludni is. - nem igazán volt kérdés - Nekem sem első volt - tettem még hozzá.
Megfogtam a kezét, és mivel nem tudtam, mit mondjak, csak a szemébe néztem mosolytalanul.
- Nagyon különleges árnyalata van a szemednek - mondtam aztán hirtelen, majd ittam egy korty vizet, mert a lassan száradó dekoltázs és a nadrág meg a póló közti vékony sávban látható, nagyon puhának tűnő bőr látványától kiszáradt a szám.

Megfogta a kezem és ez jól esett. Közben persze elkönyveltem magamban, hogy szinte kereste a testi kontaktust. Nem bántam volna, ha megtudhatom ennek igazi okát. A bókja viszont váratlanul ért, éreztem, hogy elpirultam tőle. Ettől pedig zavarba jöttem.
- Köszönöm.
Nem tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel, úgyhogy végül elmenekültem, felemelkedtem a székről és kicsit eltávolodtam.
- Újra kéne kötni a sebed - szólaltam meg váratlan ötlettől vezérelve, és miközben a szekrényből elővettem az elsősegélycsomagunkat már egyéb furmányok is megfordultak a fejemben.
Mosoly futott át arcomon, mikor közvetlenül mellé letérdeltem a konyhakőre. Most megpróbáltam kicsit józanabb maradni a közelségétől, de tagadhatatlanul jó érzés volt hozzáérni és lefejteni róla a kötést. A gondolataim viszont sajnos hamar lekötötte a feladat, így meg is feledkeztem a célomról, hogy megpróbáljak most én hatást gyakorolni őrá. A vér maga nem zavart, a seb viszont annál inkább. Nem vettem észre, hogy tenyerem combján pihentettem, miközben kétségbeesetten győzködtem magam, hogy nem lehetek rosszul.

Igyekeztem semleges arcot vágni, hogy ne vehesse észre, mennyire szórakoztat a zavara. Felállt a helyéről és eltávolodott, a keze kicsusszant az enyémből. A különleges, kék pillantás is másfelé fordult. Mostanra már egészen megszoktam, bár nem kételkedtem benne, hogy ha akarna, Nola tudna még rám hatni egy puszta tekintettel.
- Szívesen- mondtam egy halvány mosollyal.
A következő cselekedete egészen megdöbbentett. Eszembe sem jutott volna, hogy ilyesmi következik. Épp ezért még csak ellenkezni sem tudtam, máris megéreztem a már ismerős finom, hűs ujjakat a bőrömön. Lehunytam a szemem. Fintor futott végig az arcomon, ahogy leszedte az előző kötést, de aztán megint csak a kellemes érintését éreztem.
- Ember nem örült még ennyire annak, hogy oldalba szúrták - mondtam neki kedvesen viccelődve.
Aztán a tenyere a combomra borult, amitől úgy éreztem, mintha elektromosság cikázna át rajtam. Nem mozdultam, csak nagyon hirtelen és mélyen vettem levegőt.  
Kinyitottam a szemem és lenéztem a lányra. Kusza haja még mindig nedves volt egy kicsit. Tudtam, hogy ez óriási hülyeség, de kezem mintha magától mozdult volna. Tenyerem a vállára borult, ujjaim a nyakszirtjére simultak. Aztán a kezem hátrébb vándorolt, beletúrt hátul Nola hajába. Gyengéden ökölbe zártam, és elkezdtem felemelni, nem durván, csak, hogy Nolának követnie kelljen a mozgást.
- Hagyd azt a sebet egy kicsit - mondtam, miközben az arcunk egy magasságba került.

A megjegyzése valahogy nem illett ehhez az emberhez. Túl... aranyos volt? Jófej? Peter állandó, megfejthetetlen hűvösségéhez valahogy nem illett, nem is tudtam hová tenni. Le sem kötötte a figyelmem, nem úgy, mint a sérülése. Nem volt csúnya, már amennyire egy sebre ezt rá lehet mondani, de a látszat ellenére valóban nem bírtam az ilyesmit.
Csakhogy ekkor megérintett. Önkéntelenül szakadt fel belőlem a sóhaj, vállaim megemelkedtek, remegtem. Lehunytam a szemem, mikor beletúrt a hajamba. Pusztán szapora légvételeim finom hangjai szóltak halkan a szobában. Lehulló szemhéjaim alól pillantottam rá, ajkaim maguktól váltak szét. Én akartam rá hatást gyakorolni, de sajnos nem sikerült, elvesztem, legyőzött. És nem érdekelt.
Kezem magától mozdult, tenyereim a vállára tettem, hogy lassan a hátára, tarkójára csússzanak végigsimítva bőrét. Nyaka köré fontam karjaim, hogy szeliden közelebb húzhassam magamhoz.

Borzongás futott végig a gerincemen a sóhaja hallatán. A haja puhán borult összezárt öklömre, ahogy emelkedett fel hozzám, és éreztem a remegését. Aztán megláttam az arcát, félig hunyt gyönyörű kék szemét, szétnyílt ajkait, és tudtam, hogy innen nem lesz visszaút.
Szikrákat éreztem a bőrömön érintése nyomán, és az ujjaim egy pillanatra összeszorultak a hajában. Ellazítottam, és a lányra mosolyogtam. Éreztem, hogy húz, és ez tetszett, de nem engedtem neki. Most én vezettem.
Mondani akartam valamit, de aztán végül csak szabad kezemmel átkaroltam a derekát és az ölembe húztam.
Először szelíden csókoltam meg, de az ajkai puhasága, alatta a fogak keménysége és a csók íze egyszerre elvette az eszem. Tenyerem végigszaladt Nola meztelen combján, másik kezem még mindig a hajába veszett. Most már erősen és határozottan csókoltam, a combját elhagyva dereka finom bőrét cirógatva, majd megint körülfonva azt, még közelebb húzva magamhoz.
Amikor már nem kaptam levegőt, elhúzódtam a lánytól. Mély lélegzetet vettem, s hátrahúztam a fejét ugyanazzal a szelíd erővel. Előbb az állára, majd a torkára, végül a miattam elszenvedett égésére adtam csókot.

Teljesen elsodort a pillanat, Peter érintései, ahogy éreztem őt, mikor az ölébe húzott. A helyzet elveszejtő volt, ellenállhatatlanul vonzó, bár kissé félelmetes is.
Életem első csókja könyörtelenül kavarta fel belsőm, levegő után kellett kapnom, köd szállt le elmémre. Simogatásaitól tudattalanul hagyták el ajkaim a halk hangok. Fogalmam sem volt hogyan viszonzom mindezt neki, tenyerem magától siklott végig testén, vállain, erős mellkasán, körmeim lassan kúsztak fel hátán. Közben újabb heves csókjától gyomromban állandóvá vált a pillangók kavargó, delíriumos tánca. Érzékeltem a Peter karjaiban megbújó erőt, a férfi határozottsága és a fellobbanó, addig megtapasztalatlan vágyaim elmostak minden más gondolatom. Szorosan simultam hozzá, minden porcikámmal érezni akartam a testét.
Mikor hátrahúzta fejem a hajamtól, finom uralkodása elemi erővel hatott rám, szenvedélyesen haraptam ajkamba, miközben elfojtott sikollyal kaptam levegő után. Elveszett szemeim elől a világ, kiveszett tudatomból, egyedül ő létezett. Észrevétlen lett minden az övé, és én csak egyre többet és többet akartam.

Nola sóhajai, kis nyögései nagyon mélyen hatottak rám. Elengedtem a derekát, és belemarkoltam a pólója nyakába, hogy lejjebb húzzam azt. Egész addig feszítettem, míg reccsent egy halkat az anyag, és a feltáruló bőr minden négyzetcentijét végigcsókoltam. Aztán elengedtem a ruhát, és a kezem visszatért Nola derekára. Befúrta magát a póló alá, a meztelen, immár forró hátat simogatta, egyre feljebb gyűrve a lány pólóját.
Közben kibontottam a kezem Nola fürtjei közül, és gyengéden végighúztam egyik ujjam az arcélén. Az állán megállt a kezem, habozott, majd lefelé indult el.
Mély, néha morgós sóhajok szakadtak fel belőlem Nola mozdulatai, érintései nyomán, és amikor megéreztem a körmeit, kezem egy pillanatra erősen megmarkolta őt odalent. Újra megcsókoltam, és kezem simogatva vándorolt le a nyakán, mellkasán, majd borult rá arra a domborulatra, melyet célul tűzött ki...
Nem voltak már tiszta gondolataim. Átkulcsoltam Nola derekát, másik kezem pedig megszorította őt, mielőtt csatlakozott volna társához.
- Kapaszkodj - súgtam a fülébe, majd felálltam.
Lassan, csókokkal megszakítva vittem őt a nekem kijelölt szobáig, és lábbal csuktam be az ajtót. Lefektettem őt az ágyra, és fölé hajoltam. Megcsókoltam oldalt a nyakát, és kezem elindult lent, a hasán, lassan felfelé tűrve a pólóját.

A mérsékelt erőszakossága váratlanul ért, szám már megformálta az önkívület kiáltását, de nem jött ki hang a torkomon. Belém fojtották a félrehúzott póló mentén adott csókjai.
- Óh, egek - nyögtem halk sóhajtással hitetlenkedve, artikulálatlanul, ahogy a hátamon siklott végig keze. Mikor arcom simogatta végig a szenvedély lángjaival egyidőben egyszeriben végtelen nyugalom ereszkedett rám. Lassan töltöttem meg tüdőm levegővel, a végén kinyitottam szemem és a ködön át megkerestem a tekintetét. Sosem láttam még ennyire borzongató arckifejezést.
Felfigyeltem sóhajaira is, melyek bensőmben keltettek mennydörgő visszhangot. Hamar rájöttem, hogy én okoztam őket, és ez rohadtmód tetszett. Akartam még ilyet, akartam, hogy hatással legyek rá, hogy elveszítse a fejét miattam, akartam még hallani tőle ezeket a hangokat. Akartam, hogy akarjon.
Mikor meleg, erős keze a mellemre borult önkéntelenül hangosan nyögtem fel csók közben. Imádtam minden egyes érintését, a szenvedélyét, az erejét, az uralmát. Utasítására szorosan öleltem magamhoz és egészen belevesztem csókjaiba, könnyűnek éreztem magam.
Az ágyra érkezve fölém magasodó homályos alakjára pillantottam, és a látványtól ösztönösen hullámzó táncba kezdtek izmaim, elvesztettem testem fölött a kontrollt. Felébredt bennem egy halk érzés, egy gondolatfoszlány, mely józanságra intett, óvatosságra, mert megijedt, félt az ismeretlentől. De a nyakamra adott csókja és hasamon lassan felkúszó keze egyszeriben elmosta. Türelmetlenül, szenvedve vártam, hogy végre megérkezzen oda, ahova kellett. Egyedül erre koncentráltam, fel sem tűnt, hogy közben mit műveltem. Ujjaim tarkóján a hajába kúsztak, és gyengéden fogaim közé vettem fülcimpáját, mialatt szabálytalanul szaggatott sóhajaim cirógatták a fülét, arcát.

Elvesztem a nyögéseinek hangjaiban, és fel sem tűnt, hogy én magam is sorra adom ki az ilyen hangokat. Simogató keze, finoman karcoló körmei elegek voltak, hogy az izmaim össze-összeránduljanak. Álltam a tekintetét, és erőt láttam benne, erőt és vágyat, ugyanazt láttam a pillantásában, ami bennem kavargott. Akartam őt. Az enyém.
Ahogy az ágyra fektettem, remegni kezdett, és éreztem, hogy az én kezem sem szilárd, ahogy lassan araszol a melle felé. Ajkaim nyakáról abba a kis gödörbe vándoroltak, ahol a kecses ívű nyak a vállal találkozik, és itt megpihentem, forrón leheltem a bőrét, miközben összesimultunk, és érezhette a vágyamat. Fogainak óvatos érintése és meleg lehelete szinte megbénított, éreztem, hogy most már én is remegek. Keze a hajamban, ujjmozdulatai végigborzongattak a gerincoszlopom tövéig.
- Jó ég... - motyogtam rekedtem a nyakába.
Kezem rátalált a ruha alatt arra, amit keresett, ráborult, megszorította. Ujjaim finom kis játékba kezdtek, másik kezem pedig combja belső oldalán simított végig, felfelé a hasára, egyetlen érinthető helyet sem hagyva ki.
Ez után átvetettem felette az egyik lábam, és ténylegesen fölé támaszkodtam. Derekánál megfogtam a pólóját, és kérdés nélkül lehúztam róla. Félredobtam a ruhadarabot. Tekintetem falta Nola meztelen testét, jó pár másodpercig csak néztem őt szótlanul, arcomon mély csodálattal.
Aztán arcom a mellkasába temettem, csókoltam őt, szinte eszemet vesztve, miközben két karom felcsúszott, elkapta, lefogta Nola két csuklóját. Csípőnk egymásnak feszült. Melleit elhagyva gyengéd csókolt leheltem az égésére, majd a sötétben szám megtalálta az övét, és újra mohó csókba kezdtünk. Kezeim lassan lecsúsztak a csuklójáról, alá bújtak, a háta mögé, és csók közben magamhoz öleltem őt. Arcom az övéhez simult, és éreztem a szapora légvételeit a saját arcomon. Percekig csak a karomban tartottam őt, nyugalomban, majd ajkam rátalált a meztelen vállára, kezem pedig a hajába túrt, míg a másik lefelé indult el...

Éreztem légvételeit nyakamon, kemény testét magam mellett, és egyszerűen át kellett ölelnem, magamhoz szorítanom szorosan. Mélyen belélegeztem az illatát. Aztán keze végre megérkezett, mozdulataitól, másik kezének érintésétől ívbe feszült a hátam, légzésem felgyorsult. Ettől kezdve minden tette hangot csalt ki belőlem.
A pólóm levétele váratlanul ért, zavarba ejtett a figyelme, a meztelenség. Kezeim védekezően mellkasom elé húztam. Újra megszólalt bennem a hang, mely vissza akart bűvölni a józanság talajára, mely azt suttogta, hogy butaságot művelek. De Peter csírájában fojtotta el a gondolatot, mikor lefogva kezeim melleim fölé hajolt. Az a pillanat bénítóan izgató volt. Félelmetesnek kellett volna lennie ennek a kiszolgáltatottságnak, hiszen éreztem az erejét, a hatalmát önmagam felett, miközben én tehetetlen voltam, esélyem se volt az akaratával szemben. De csak végigsöpört belsőmön a vágy iránta, ahelyett, hogy megijesztett volna. Nem értettem a reakciómat, de akkor és ott nem is foglalkoztam vele. Azt akartam, hogy vegyen el mindent, amit szeretne, hiszen én is neki akartam adni, amim csak volt. Következő csókunkban ez a hév meg is nyilvánult részemről. Mikor magához vonva megölelt, először finoman, majd szenvedélyesebben haraptam ajkába.
A csók után mozdulatlanok maradtunk egy pillanatig, ismét átöleltem őt, élveztem ahogy minden ponton érintkezik csupasz bőrünk. Pusztán őrült légvételeink töltötték be a szobát. És akkor újra mozdult, elkalandozott, ajkaim közül vékony kis hang szökött ki nyomában, izmaim szabálytalanul rándultak össze. Mindenről megfeledkeztem.

Remegések, sóhajok és nyögések, érintések és simogatások, erősen markoló ujjak, finom, feszes idomok, fájdalmat nem okozó karmolások, harapások, és a puha bőr ízévé olvadt bennem össze minden. Az egész egyetlen kavargó, tomboló fergeteg volt, és csak azt tudtam, hogy akarom őt, akarok ebből még többet, sokkal többet...
Aztán megőrültem.
Nola az ajkamba harapott, fogaival szorított, és egyszerűen elborultam, előtört belőlem valami vad és állatias. Úgy csókoltam, mint eddig talán senkit, és lassan lefelé kalandozó kezem is utat talált a sortjába, hogy onnan egyetlen simítás után visszatérjen, lecsapjon Nola mellére, és megszorítsa... Másik mellét a számmal találtam meg, kíméletlenül és vadul, míg szabad kezem felfelé siklott az oldalán, hogy megint a hajába markoljon. Ismét hátrahúztam a fejét, ragadozóként haraptam a torkába, de csak nagyon finoman, nagyon enyhén... Aztán mély levegőt vettem, és egy kicsit eltávolodtam tőle.
Szaporán kapkodtam a levegőt, a szemébe néztem és kesernyésen elmosolyodtam. Egyik kezem még mindig a mellén volt, de már nem szorította azt, és hajából az arcára vándoroltak másik kezem ujjai, ahol cirógatták őt, szinte bocsánatkérően.
- Ne haragudj - nyögtem rekedten, remegve - Elvesztettem a fejem.
Ledőltem mellé oldalra, és megint megöleltem. Csak másodpercekig tartott, ujjaim máris táncba kezdtek meztelen oldalán, ajkam megtalálta az övét, de a csók most már nem elvenni akart, hanem adni. Kezem megint legyőzte a sort buta kis ellenállását, hogy minden eddiginél nagyobb örömet szerezhessen Nolának.
Másik kezem megint a hajába fúrtam, de most nem markoltam, csak cirógattam, és a csókot sem hagytam abba...

Már a vad csókon éreztem, hogy valami megváltozott. Össze-összerándult testem magától, de Peter mozdulatai durvává váltak, megszeppentem. Megijesztett, ahogy ezúttal hátrahúzta fejem. Olyan volt, mint egy ragadozó, kinek karmai között esélytelenül vergődött a prédája. A váratlan váltástól felerősödött bennem a korábbi sugallat, szinte segítségért kiáltott. Hogy sodródhattam én ebbe bele?! Mit kerestem itt?! Mi történt?! Azt akartam, hogy leálljon, hogy levegőhöz jussak, hogy nyugodtan kitisztulhasson a fejem, oszoljon el a káosz. De ekkor amilyen hirtelen tört rá, oly hirtelen állt le Peter, s távolodott el tőlem kissé.
Szapora, riadt légvételeim közben nem tudtam felelni szavaira, csak félszegen megráztam fejem. Nem mertem igazán mozdulni sem mellette ezek után, csak kezeim húztam óvon mellkasom elé. Még akkor sem tettem semmit, mikor mellém dőlt és átölelt. Kétségbe estem. Kavargó, nyomasztó gondolataim végül mégis ő kezdte el lassan feloldani finom érintésével, de mikor újra közeledett tenyerem mellkasára borult, hogy eltolhassam magamtól. De szükségtelennek bizonyult, ugyanis lágy, óvatos csókja nem volt riasztó, sőt inkább megnyugtatott, ahogy akaratlanul belefeledkeztem. Keze viszont elkalandozott, és ez megint kizökkentett kissé, alkarjára fogtam, de elkéstem. Szinte minden izmom egyszerre rándult össze. Elszállt a szándék, az újszerű, de elképesztő erejű érzésekbe feledkeztem, maradéktalanul átadtam magam nekik. Lassan nem bírtam már viszonozni a csókját, torkom kiszáradt a levegő utáni harc közben. Végül, mivel nem tudtam tovább visszafogni a hangerőt, kénytelen voltam számra tapasztani szabad kezem. Másikkal egyre erősebben szorítottam Peter karját. Testem önálló életre kelt, közben elöntötte a felemésztő forróság.

Láttam, hogy megijesztettem őt, és egy kicsit elszégyelltem magam. Igyekeztem jóvá tenni a dolgot a magam módján.
A csók most nagyon finom volt, de egyre gyorsult, ahogy Nolát elöntötte a kéj, és aztán vége is lett, hogy a lány levegő után kaphasson.
Átnyúltam a háta mögött, és magamhoz húztam, nem hagyva abba, amit elkezdtem. Homlokára szorítottam az ajkam, és csak tartottam, öleltem, szerettem őt. Aztán amikor minden izma megfeszült, még a szájára szorított tenyere alól is kiszökött egy halk kiáltás, tudtam, hogy vége. Most már mindkét kezemmel magamhoz öleltem őt, tartottam forró, meztelen, pihegő testét.
Éreztem, ahogy bennem is gyűlik a vágy, ezért néhány perc múlva a hátára fordítottam őt, és megint fölé hajoltam. Bőrét alig érintve, az ujjam hegyével érintettem meg őt, simítottam végig az oldalát, egyik mellét, le a hasát, majd vissza, újra és újra, percekig... Másik kezem megint utat talált a hajába, és simogattam, cirógattam Nola fejét, majd pedig hozzá hajoltam, és lágyan megcsókoltam. Kalandozó kezem egyetlen pillanatra sem állt le, éreztem a nyomában támadó libabőrt. Bebarangoltam a hasát, a vállát, a combjait, rövid kis látogatásokat tettem a sorton belül is, de ujjaim mindenhová eljutottak, minden bőrfelületet végigcirógattak.
Aztán amikor már éreztem, hogy nagyon türelmetlen vagyok, megfogtam azt a sortot, és lehúztam Noláról. Egyik lában az ő két lába közé keveredett, és magamat is kiszabadítottam végre a ruhámból, de még semmit sem tettem, csak simogattam tovább a lányt, és szájáról nyakára, vállaira, melleire tévedtek ajkaim. Lábammal nagyon finoman toltam arrébb az övét.