Név: Calvin van Ellan
Nem: férfi
Kor: 25
Külső: Átlagos, kellemes külsejű férfi. Nem túl magas, és testalkata sem kirívó, inas, sportos ember. Frizurája, ruhái mindig kifogástalanok, csendes gazdagság érzete jellemzi egész megjelenését. A haja sötét, a szeme pedig hideg sötétkék. Többnyire borosta sötétlik az arcán. Különösebb ismertetőjele nincs, alapjaiban véve hétköznapi külsejű ember, aki könnyen beleolvad a tömegbe.
Tulajdon: Calvin egy két szintes, nagy villát birtokol Marbletown elkerített negyedében. Az ő tulajdona az Ellan vállalat, ami távközléstechnikával foglalkozik.
Calvin több autót is magáénak mondhat, melyek közül nem egy hipermodern, repülni is képes modell. Ami mindig megtalálható kimondottan neki szabott ruháinak valamelyik zsebében, az egy csúcskategóriás, kereskedelmi forgalomban még nem is kapható mobiltelefon és egy harminc centi hosszú, gumimarkolatú fémrúd, mely voltaképpen egy erős sokkoló.
Jellem: Calvin esetében hagyományos értelemben vett személyiségről nem érdemes beszélni. Nincsenek meg benne az emberek szokásos motivációi, sem a pénzszerzési vágy, sem a vágy fejlődésre vagy az emberi kapcsolatokra. Gyakorlatilag képtelen érzelmi kötődést kialakítani. Nem érdeklik a társadalmi normák és törvények, és bár megtanult különbséget tenni helyes és helytelen között, nincs meg benne az az érzelmi visszacsatolás, belső morális iránytű, ami az emberek többségében. Ennélfogva nem érez különbséget egy gyilkosság vagy a tilosban parkolás között. Embertársaival nem toleráns, önmagánál kevesebbnek, puszta tárgyaknak tekinti őket.
Szeret a háttérben maradni, mozgatni a szálakat. Nincsenek megalomán hajlamai, viszont meggyőződése, hogy a társadalom torz és beteg, ezért életcéljául tűzte ki annak elpusztítását. Hajtja a kíváncsiság, tudni akarja, vajon hogyan reagálnak különböző típusú emberek más és más vagy éppen ugyanolyan megpróbáltatásokra. Nincs lelkiismerete semmilyen tekintetben, ezért céljai érdekében bárkit felhasznál vagy akár tönkretesz.
Nem áll tőle távol az erőszakos viselkedés, de ha csak teheti, a piszkos munkát mással végezteti. Védtelennek mégsem mondható, ha kell, megszállottan harcol az egyetlen dologért, ami kicsit is fontos neki: önmagáért.
Csoport: Civilek
Foglakozás: Az Ellan távközléstechnikai multicég többségi tulajdonosa. A cég fő profilja a mobiltelefonok gyártása, de internet, Alternet és mobilszolgáltatóként is működik, illetve az Alternethez a külső egységeket is itt gyártják.
Család: Nincsenek élő rokonai.
Egészségi állapot: Fizikailag tökéletesen egészséges, ereje teljében lévő fiatalember. Mentálisan ez nem mondható el róla: disszociális személyiségzavarban szenved, vagyis szociopata.
- Nem értem, miért dáma - mondta a zsoldos - A magadfajták sakkozni szoktak, nem?
Előre toltam egy bábut, amivel ütéskényszerbe hoztam. Felpillantottam rá. Úgy forgatta a dámakövet az ujjai között, mint egy profi pókerjátékos a zsetont. Barbár.
- Nincs több olyan, mint én. - mondtam neki.
Ütött, mire sorozatütéssel három bábuját vettem le. Mindentudóan vigyorgott rám.
- Sokféle embernek dolgoztam már - mesélte, beletúrva sötét hajába - Ismerem a fajtádat.
Vállat vontam és léptem. Összehúzott szemekkel figyelte a táblát, majd ő is lépett egyet. Már veszített is, csak még nem tudta.
- A sakk és dáma egyaránt a társadalom tükörképei - mondtam - A sakk hierarchiára épül, arra a gondolatra, hogy egyeseknek többet szabad, jobbak másoknál. Egy huszár átugorhat a fejed felett, egy vezér pedig távolról is végezhet veled. A dámában nincs ilyen. Minden bábu egyenlő, és egy csakis akkor válhat jobbá a többinél, ha átküzdi magát a tábla túlfelére. Akkor válik többé a társainál, ha megharcol érte. Ez igazságos rendszer.
Lépésemmel illusztráltam ezt a zsoldos előtt. Egy levett követ raktam a másik tetejére, így alkotva meg a dámát. A zsoldos tett egy értelmetlen lépést, én pedig a dámámmal léptem és megint levettem pár bábuját.
- És miért jó az, ha mindenki egyenlő? - kérdezte a zsoldos - Akkor te sem lennél több, mint bárki más.
Megkocogtattam az egymásra rakott két bábut, a férfi pedig bólintott. A játék folytatódott.
- Tehát egyenlőséget akarsz?
- Nem - ráztam a fejem - Az egyenlőség egy szabályozott társadalmi rendszer, választott vezetőkkel. Én anarchiát akarok. Ha nincsenek törvények, és bármit megtehetsz, mit tennél?
A zsoldos elgondolkodott, majd lassan felelt.
- Megdugnám az összes szép nőt, aki szembe jön velem az utcán, és kinyírnék mindenkit, aki ezt ellenzi. Te?
Megint én léptem. A játék a vége felé közeledett. A zsoldos most már hibát hibára halmozott, igyekezett minden lépésével kárt okozni.
- A dáma végcélja nagyon egyszerű. El kell pusztítanod minden egyes ellenséged. Nem csapdába ejteni, mint a sakkban, nem ellehetetleníteni. Kitörölni a létezésből.
Ezt is tettem az utolsó két bábujával, és a játék véget ért. A zsoldos a fejét csóválta.
- Ez nem az én játékom.
- Mindenki csinálja azt, amihez ért. Téged is azért fizetlek.
Felálltam, és a hátam mögött összekulcsolt kézzel az ablakhoz léptem. A zsoldos követett. Ujjai közt még mindig ott táncolt a dámakő. Egy ideig mindketten hallgattunk, aztán ő szólalt meg.
- Tetszik a felfogásod. Az anarchia jónak hangzik, legalábbis a magunkfajta számára.
Bólintottam.
- És ha a terved összejön... Mi lesz utána? - kérdezte - Magadhoz ragadod a hatalmat?
Rápillantottam, halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Látom, nem érted. Én kutató vagyok. Azt akarom látni, mi fog történni. Vajon a társadalom újra felépíti önmagát? Vagy végleg káoszba süllyed? A jó emberek tényleg jók, vagy csak félnek a tetteik következményeitől? Létezik jóság a világban?
A zsoldos arcán felismerés derengett fel.
- Tehát ez egy szociológiai kísérlet.
- Igen.
